Hollerizmusok
„A legszebb éneklés a csend!”
(Hollerung Gábor)
Válogatás a legjobbakból
– Akkora levegőt vettetek, mint egy asztmás közgyűlés.
– Az olaszok gyilkolni is vibrátóban tudnak.
– Az a baj, hogy az olasz libák már születésükkor is olaszok. Semmiképp nem úgy alakul, hogy a fiatal skandináv lányokból lesznek az olasz libák.
– Ez a darab nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, viszont nem olyan jó.
– Én például zuhanyozás közben is tudok vezényelni.
– A lindenholzhauseni színpadon úgy érzed majd magad, mint egy magányos, kilyukadt fűrészporos zacskó.
– Az intonátor nem olyan, mint a gladiátor…
– Fiúk, mint a Vörös Hadsereg, olyanok vagytok. Nagyot szól, de a fele később lép be.
– Azt szeretném tudni, ki az a tehén-víziló keverék a tenorban, akibe bele kell rúgni, és még mindig a “Dó”-nál tart.
– Beleremegek, amikor rátok nézek, mert eszembe jut, hogy ha ez mind tehén lenne, és arrébb kéne hajtanom, mekkora munka lenne.
– Az a baj, hogy van itt egy férfikar-szerű valami. Aztán beszalad egy csapat tehén, és azt mondja: ham-ham.
– Valamit tegyen magával az alt, mert megszűnik a zene, ha magára marad!
– Mi van, kinőtt a fejeteken a tojáshéj?
– Úgy énekelsz, mint egy-két recsegős, középkori rádió!
– Rakd ki az öledből az egész napi vackaidat, és énekelj!
– Nőikarok! A reflexetek olyan, mint egy szabadságos vízilónak!
– Nem bírom elviselni, mikor én itten lengetek, a fele meg kiszáll már Kelenföldnél…
– Ez nem köcsögduda-koncert, ez a ti visszafojtott indulatotok!
– Itt az teszi a legjobban, aki nem a száján engedi ki a levegőt; valami más lukat kell keresni…
– A társaság kicsit fáradt és túlterhelt, persze ez normális.
– Mások örülnének, ha ilyet énekelhetnének, ti a „Négy megdöglés” című oratóriumot fogjátok elővenni.
– Az őserdőből érkeztetek, a nagyanyátok még a fán volt!
– Bocca chiusa = zárt bokával…
– Pavlov kutyájának legalább háromszor megmutatják a kaját, de nektek meg sem kell mutatni, máris folyik a nyálatok.
– /női karhoz:/ Ez nem a hajó vontatók becsúszása a Volgába!
– …pont amire mindig büszke vagyok, hogy nem vagytok idomított állatok, hát most pont azok vagytok, mert csak az idomár jelenlétében tudtok produkálni!
– …de vagyok moralizálva!
– …lejtőn lefelé guruló szabadesés…
– Mikor van egy orgonapont tetőpontja? – Májusban.
– Már másodszor lóg ki, mint a pásztorát vesztett nyáj.
– Jegyezzétek meg, hogy csak nagy dolgokban hazudok, kis dolgokban soha!
– Ne úgy csinálj, mint aki az altban ül, hanem mint aki az altban énekel!
– Légy költő, ha már zenész nem vagy!
– Olyan ez, mint a sebzett szárnyú őzike.
– Drága tenor, imádlak benneteket egyenként, de főleg így együtt.
– Kilencórás aszott szűzek vagytok!
– Néha fontosabb a pontos éneklés a lelkesedésnél.
– Én mutatom, hogy mikor ints be magadnak!
– Mindjárt kitiltom a levegőt ebből az egész sorból!
– Lehet, hogy külön-külön azt mondjátok: Jézus, együtt mégis úgy hangzott: Barabás.
– Úgy énekeltek, mint egy vesebajos csörgőkígyó!
– Nem bírom a tehetetlen tömegeteket.
– Zacsikám, kihúztam a sárgalapot!
– Aki itt nem kerül extázisba, lelövöm. Marcsi: – Hány löveted van?
– Ez nem a sztahanovista vaskohászlányok kara.
– A zeneszerző nem azért írt kitartott hangot, mert bonyolultabbat nem tudott kitalálni.
– Feri úrnak éppen mostan műtötték a kezét, úgyhogy csak mollban játszik.
– Basszus! Olyan mérhetetlenül amőboidok vagytok!
– A szopránba belelépek most már!
– Ki az az őrült, aki a nyolcadikon vevézik a basszusban?
– Alt! Édes gyerekeim! Rosszabbak vagytok, mint a sokéves átlag.
– Úgy szeretném megérteni annak a lényegét, hogy mitől vagytok képesek fényéveket visszaesni!
– Nyugodtan köpködhetsz, a rézfúvósok kapják, úgyse tudják, melyik a saját, és melyik a másé.
– Iszonyú jó, mintha nem is ti lennétek.
– Ennek ugyanannak az „F”-nek kéne lennie. Gyerekek, tegyetek már egymással valamit!
– Pont a „rrr”-nyivel késik el.
– Gyerekek, egyébként olvastam az újságot /Chor-lap ’89/, és az ember nem hitte volna, hogy ezeket én mondtam, olyan jók.
– Aki esetleg nem tudná, a Carmen arról szól, hogy egy csúnya, öreg, 120 kilós nő síel. És ez a Sí-ária!
– Szoprán!! Az a baj, hogy közben legelésztek… aztán berepül a szádba egy fűszál, és észreveszed, hogy énekelni kell!
– Valakinek olyan penge van a torkában, hogy nem is tudom vérzés nélkül hogyan éli túl?!?
– Az ‘Í’-tekkel reggel meg tudnék borotválkozni!!
– A sivatagban utolsókat rúgó kiszáradt béka!
– Kis úszkáló teheneim…
– …Borzalmas! Kérem a szerencsétlen altot!
– A legszebb éneklés a csend!
– Nem énekeltek, hanem egy elképzelt hangmagasságon beszéltek!
– …úgy énekel, mint akinek első osztályban hátra tették a kezét….és azóta is úgy maradt!
– Az amőbák hozzátok képest valami iszonyatosan kialakult, ritmikus, kockaszerű valamik…
– Egy ilyen darab előtt szeretném, ha IQ-tesztet töltenétek ki!
– …nem is tudom, hogy az agyát hova hajította a pasi ebben a darabban….in memoriam Emma!